A XIX. század végén jelentős átalakuláson esett át a brazil társadalom.
A Paraguayjal vívott véres háborúk után a rabszolga felszabadítással vette kezdetét a császárság düledező építményének összeomlása.
II. Pedro már igencsak keveset foglalkozott az államügyekkel, jobbára Párizsban időzött, nem vetve meg a város nyújtotta fényűző, nagyvilági életvitelt.

1888-ban megszűnt a császárság, kikiáltották a Brazil Köztársaságot.
Ekkor még nem sokan tudták, hogy az Egyesült Államokban egy mérnök dolgozik fürdőkádjában, – azért ott, hogy az olaj ne a földre csepegjen - az első amerikai autó megteremtésén.

Ő volt Henry Ford aki a századforduló előtt létrehozta a Motor Company nevű vállalatát és most már sorozatban gyártott autóihoz. korlátlan mennyiségű nyersgumira volt szüksége.

Az amazóniai őserdőben az alapanyag – a latex – rendelkezésre állt.
Ekkor élte virágzását a brazíliai „kaucsuk – korszak”
A kaucsuk – cachuku – inka szóból származik és a fa könnyét jelenti.

Gyakorlatilag kétféle fa ad jelentős mennyiségű latexet. Az egyik egyesével nő, és ki kell dönteni ahhoz, hogy a megvágott törzsből kinyerhető legyen a gumiszerű anyag, a másik ligetekben található és kétnaponta csapolható.

Ez az egyszerűbb és biztosabb. Itt egy ösvényen kell végigmenni a gyűjtőnek és begyűjteni nap mint nap a kaucsukot.

A gumi alapanyaga a maja kultúra előtt a holmékok idejében is fellelhető volt, sőt később az aztékok golyóvá gyúrva labdajátékként használták.

A Kolombusz idejében is ismert volt, majd később Cortez és Pizzaro katonái által már lábbeliként is használták, az esős őserdőkkel teli vidék meghódításához.
Igazán ismertté a XVIII. században vált, miután a feltalálókat foglalkoztatni kezdte az érdekes anyag.
Először a – rubber – dörzsölő tulajdonságát fedezték fel, majd Macintosh esőkabátként szabadalmaztatta.

Goodyear a vulkanizálás eljárásának bevezetésével, amit Hancock tökéletesített, lehetőséget adott a Ford fejlesztésű autók gumiköpenyének felhasználására,. ami hatalmas méretűvé
tette a keresletet az alapanyag beszerzésére.
A brazil kormány előzőleg megtiltotta a kaucsukfa – hevea – szaporítóanyagának kivitelét.

Egy élelmes angol botanikus, krokodilbőrökben jelentős mennyiségű heveamagot csempészett ki az országból, amit a London melletti Kew Gartens üvegházaiban továbbszaporítva a délkelet- ázsia maláj és ceyloni / ma Srí-Lanka / területen ültette ki.

A magoknak csak a töredéke kelt ki, de az is elég volt, hogy az évek során nagymértékben elszaporodjon az értékes állomány.

A brazil seringuero – kaucsukgyűjtő – azonban csak rótta a rábízott gyűjtőösvényt, kis fémedényeket kötve a kiválasztott fák derekára.
Ebbe a kis edénykébe csöpögött a latex, amit a másnapi gyűjtőúton összeszedve, botra tekerve tűz fölött szállításra alkalmas tömbökké formált.
Ezeket a szállító – a turco / török / - vitette el, ő fizette ki a munkásokat is. Nevét onnan kapta, hogy leginkább török, szíriai, libanoni kereskedők bonyolították a felvásárlást.

Az Európában is lábrakapó autógyártáshoz az Amazonason hajókkal szállították az óceánon túlra a nyersanyagot. Szerencsére a folyó alkalmas volt tengeri hajók közlekedésére, amely jelentősen könnyítette a rakodást, célba érést.

Az üzletet irányitó brazil nagytőkés, bankár, ültetvényes társadalom soha nem látott módon meggazdagodott az üzleten. Sok fazendeiro – a brazil ültetvényeseket nevezik így – adta el birtokait a gyors vagyonszerzés érdekében.

Az amazóniai városok Belém – Brazília atlanti – óceáni kapuja, Manaus – a manoa indiánok ősi városa a Rio Negro partján, hihetetlen gazdagságra tettek szert a kaucsuk által.

Mindkét városban az európaiakat is felülmúló operaházak épültek. Megvalósult a városi úthálózat, csatornázás, gyönyörű magánpaloták épültek.

Ahol pár évszázada még őserdő volt, most a Teatro la Paz-ban Caruso énekelt, Pavlova táncolt. Manaus főterét márvány borította, mulatók, éttermek, luxushotelek nőttek ki a földből.
Európai gazdagjai lepték el a várost, a kaucsukbárók vagyona vetekedett Észak – Amerika bankáraiéval.

Életre kelt a legenda a manoák híres indián királyáról, akit El hombre dorado-nak – Eldorádónak – aranyembernek neveztek, miközben egyre nagyobb területeket vontak gyűjtés alá a vadonban, elűzve, kiirtva az indián őslakosságot.
Ám egyre nyugtalanítóbbá váltak a tőzsdei hírek, melyek a gyors prosperítás után saját kávéházaikban nyugodtan szivarozó előkelőket érték Európából a XIX. század első

éveiben.

A brazil kaucsuk ára először enyhén, majd rohamosan esni, később zuhanni kezdett.
Az angol gyarmatok ontani kezdték a hasonlóan jó minőségű, de olcsóbb délkelet-ázsiai kaucsukot.

Egyre több kaucsukbáró ment tönkre, s végső megoldásként kénytelen volt pisztolya után nyúlni.
A meg nem fizetett seringuerók szétszéledtek, visszatértek a kávé- dohányültetvényekre, szarvasmarha – telepekre.

A kaucsukbárok uralma leáldozott.

Szerencsére az épületek az intézmények többsége még áll, turisták által látogathatóan őrzi a dicsőséges, majd gyorsan hanyatló korszak emlékét.
 
 Koczeth László