Brazília nem elégszik meg azzal, hogy a 2014-es labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os olimpia elnyerésével minden kétséget kizáróan sportnagyhatalommá vált. Jogot formál arra is, hogy - a világ hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkező államaként - Amerika egész déli részét vezesse. "Ez itt az igazi Brazília, az Amazon őserdő közepén" - magyarázza lelkesen egy hölgy a külföldi látogatónak, a trópusi párás hőség ellenére nercbundába öltözve. Igaz, a brazil nagyváros, Manaus operaházának hallját, ahol a beszélgetés lezajlott, alaposan lehűtötték, hogy az elegáns vendégekre ne süljenek rá a drága szőrmék.

Az immár kilencvenmilliósra duzzadt brazil középosztály tagjai az éghajlati adottságoktól függetlenül is meg akarják mutatni anyagi gyarapodásuk külső jeleit. És hát az operában elegánsan illik megjelenni.

Kettőt egy csapásra

Brazíliáról a külföldieknek ma is a karnevál, a szamba, a csípőjüket rázó, lengén öltözött lányok jutnak az eszükbe. És persze a kávé, illetve a futball. De az utóbbi néhány évben új fogalmak kerültek az eddigi sztereotípiák mellé. Például regionális hatalom, gazdagodó társadalom, a gazdasági válság ellenére a szegénység visszaszorulása, a maffiavilág jelentős részének felszámolása.

Sőt, Lula da Silva elnök odáig ment, hogy magabiztosan gúnyt űzött az Egyesült Államokból. "Szomorúan figyelem azoknak a Wall Street-i cégeknek az összeomlását, amelyek úgy adtak gazdaságpolitikai tanácsokat és szabtak irányvonalakat a fejlődő országoknak, mintha ők szuperintelligensek lennének, mi meg ágrólszakadt rokonok" - nyilatkozta a Forbes magazinnak. A baloldali államfő magabiztossága nem alaptalan. Miközben a világ 25 százaléka recesszióba süllyedt, a braziloknál öt százalék körüli - a növekedés.

A jó gazdasági teljesítménynek köszönhető, hogy Brazília szinte gondtalanul készülődik a 2014-es focivébére, valamint a 14,4 milliárd dolláros fejlesztéssel megrendezendő 2016-os olimpiára - az első ötkarikás játéksorozatra Dél-Amerikában. A két sportesemény beruházásait takarékosságból összevonják, nem is beszélve arról, hogy gigaberuházások helyett meglehetősen praktikusan igyekeznek például a vendégek elhelyezését megoldani. Rio de Janeiro majd' ötvenezres szállodai kapacitását nem akarják bővíteni, helyette az óceánpartra lakóhajókat telepítenek az olimpia idejére, melyeken tízezer embert akarnak elszállásolni.

Mind a tizenkét rendező városban van már nagy befogadóképességű stadion, ezeket legfeljebb bővíteni és korszerűsíteni kell. A teljes költségvetés 41,7 milliárd dollár, melynek felét Dél-Amerika legnagyobb városa, Săo Paulo állja. A tervek között három új repülőtér és az érintett városok infrastruktúrájának felújítása szerepel.

Mesés olajkincs

Sokan azonban figyelmeztetnek, hogy az újsütetű pénzbőség nem a gazdasági teljesítményből, hanem a néhány éve felfedezett olajkincsből fakad. Valóban sok az olajjal kapcsolatos külföldi beruházás, ám a több mint 100 milliárd hordónyi, Rio de Janeiro közelében, az óceánban talált fekete aranyat csak évek múlva tudják felszínre hozni. (Közben az Egyesült Államok olajtartaléka 30 milliárd hordó.) A brazilok viszont már most elkezdték elkölteni a még ki sem termelt olajvagyont. Sőt a családi nagybevásárlásokból valóságos shopping-karnevált csináltak. Az üzletközpontok zsúfolásig teltek, parkolóikban pedig zenekarok szórakoztatják a roskadásig megrakott, majd' kamionméretű bevásárlókocsikat toló vevőket.

Az elegáns, még az észak-amerikai csillogáson is túltevő bevásárlóközpontok mellett ott állnak a drogdílerek - de már valószínűleg nem sokáig. A cipőpucolóból lett elnök, Lula da Silva szívből gyűlöli a maffiát. Nem felejtette el ugyanis, hogy gyerekként olykor napi 16 órát suvickolta a piszkos lábbeliket, a gengszterek pedig a földre dobott aprópénzzel fizették ki. Most látszólag mégis megjutalmazza őket. Az, aki illegális lőfegyverét önként leadja a rendőrségen, jutalmat kap. Az engedély nélküli pisztolyok, puskák "visszavásárlása" a világon egyedülálló módszer a maffia lefegyverzésére. Az intézkedésnek van is foganatja: a beszámolók szerint visszaszorulóban vannak a kábítószer-kereskedelemhez köthető bandaháborúk. A nagyvárosok melletti több százezres lélekszámú nyomornegyedek pedig, ha lassan is, zsugorodnak. "Addig nem aludhatunk nyugodtan, amíg minden brazilnak nem lesz reggelije, ebédje és vacsorája" - hirdette meg az elnök a szegénység felszámolásának programját.

A bádogkunyhók lakóinak - a villany, a gáz, a vezetékes ivóvíz hiánya, a nyitott szennyvízelvezetők bűze miatt - minden okuk megvan az elkeseredésre; paradox módon itt sokszor mégis karneváli a hangulat. Ehelyütt készítik ugyanis a leglátványosabb kosztümöket a világszerte híres riói ünnepre, és itt működnek a legnépszerűbb szambaiskolák. A karneváli készülődés egész éves programot ad a táncosoknak, akik abban is bíznak, hogy egy napon ők is részesülhetnek a ma még a nyersanyagok eladására alapozott, évi 170 milliárd dollárt hozó gazdasági felemelkedés áldásaiból.

A ragyogó exportteljesítmény Brazília jó adottságainak köszönhető. Míg a gazdák Európában évente csak egyszer, az óceánon túl két alkalommal is mehetnek szőlőt szüretelni. Itt egy eukaliptuszfa hét év alatt nő meg - a mi földrészünkön viszont akár harminc év is kell ahhoz, hogy a fák elérjék a kivágáshoz szükséges méretet. A brazil élelmiszerek iránt elsősorban Kína érdeklődik. A távol-keleti ország mindent vesz, amit a dél-amerikai föld megtermel: fát, cukrot, gumit. Erre mondta gunyorosan az egyik brazil nagyvállalat vezetője: csupán ott vagyunk versenyképesek, ahol a természet kisegít bennünket. Ráadásul az évi tízszázalékos munkabér-növekedés, a megdrágult hazai iparcikkek miatt a lakosság egyre inkább az olcsó kínai termékek felé fordul. Még az is megtörtént, hogy az egyik brazil cipőgyár utcára tette több ezer alkalmazottját, és Kínába települt.

Szalonképes elnök

Azért a brazil ipar is igyekszik kihasználni a hazai adottságokat. Míg az amerikai és európai autógyárak az agónia jeleit mutatják, a brazil Volkswagen-művek - a könnyen elérhető hiteleknek köszönhetően - növelni tudta termelését. Itt az új négykerekűek több mint nyolcvan százaléka a benzinnél olcsóbb és környezetbarát bioetanol keverékkel üzemel, amelynek alapanyagát pedig, kevés ráfordítással, a helyben termelt cukornádból nyerik. Ma már egész Amerika Brazíliára figyel. Pedig a Munkáspárt megalapítójától, Lula da Silva elnöktől nagyon féltek Washingtonban. Attól tartottak, hogy odaáll majd a venezuelai Hugo Chávez, a bolíviai Evo Morales és a nicaraguai Daniel Ortega mellé - ekkor ugyanis a földrész déli része menthetetlenül politikai (szélső)balkanyart vett volna. De Silva a pénzügyi stabilitás érdekében meghagyta az előző, jobbközép garnitúra embereit a gazdaság vezető posztjain, és esze ágában sem volt kacérkodni a kommunizmussal.

Brazília a tavaly év végén megrendezett első latin-amerikai-karibi csúcstalálkozó életre hívásával nyíltan bejelentkezett a kontinens déli részének vezetésére. Erre minden alapja megvan - elvégre a világ hatodik legnagyobb gazdaságáról van szó. Azt pedig még az amerikaiak is elismerik, hogy könnyebb tárgyalni a kedélyes, latinos temperamentumú brazil politikusokkal, mint az ugyancsak a BRIC-csoporthoz tartozó többi ország vezetőjével. (A betűszó Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát jelöli; azon országokat, amelyek gazdasága együttvéve 2050-re túlszárnyalja a jelenlegi leggazdagabb államok teljesítményét.)