Egy
új kultúrát megismerni intellektuálisan mindig élvezetes. Csak fokozza
az élvezetet, ha az adott kultúra kellően távoli, egzotikus, sem
nyelvében, sem szokásaiban nem találni sok fedési pontot a sajátunkkal.
Ilyen
civilizáció a brazil, mely az őslakos indián, az afrikai, a
gyarmatosító portugál, és még számos egyéb európai nemzet keveredéséből
alakult ki.
A kultúrák mélyrehatóbb megismeréséhez pedig az
irodalmuk áttekintése vezet. Brazil írót márpedig nem sokat olvastam,
mostanában pedig határozottan az a kép alakult ki bennem, hogy a brazil
irodalom nagyjából kimerül Paolo Coelho munkásságában.
A
magyarországi brazil nagykövet, José A. Lindgren Alva által
összeállított novellagyűjtemény alapjaiban változtatott a véleményemen,
rávilágított tévedésem súlyosságára.
Mert a brazil irodalom él
és virágzik, ráadásul a kispróza terén egészen kivételes tehetségek és
művek egész sora kerülte el eddig teljesen a figyelmemet. Hanyagságomat
legfeljebb az menti, hogy a kötetbe beválogatott szerzők megjelentetése
nem jellemezte, jellemzi az itthoni könyvpiacot.
Egzotikumot
említettem, és noha ebből is részesülünk, többek között a modernista
Guimarães Rosa „Párbaj” című elbeszélésében, a témák, motívumok
többsége mégis egyetemes. Ez persze nem lehet meglepetés, hiszen az
irodalom kiterjedt kánonjába csakis a világon bárhol értelmezhető,
bárhol jelentéssel bíró művek kerülhetnek be.
Mint amilyen „A
meztelen férfi”, aki a szerencsétlen véletlenek összejátszásának
köszönhetően a lakása előtt rekedt. Mégpedig teljesen pucéran.
Vele
könnyedén azonosulhatunk, kisebb-nagyobb szerencsétlenség
valamennyiünket ért már az életben. A helyzetben rejlő komikum pedig
feloldja szorongásainkat, tompítja a kiszolgáltatottság általános
érzetét.
Még nem Örkény, de kellően abszurd ahhoz, hogy észre se vegyük: leplezetlen önmagunkról olvasunk.
„Az
elpattant láncszem” már közel sem ennyire fesztelen. A lassú
emlékezetvesztés, az Alzheimer-kórt idéző tünetek feldolgozása még
olvasmányként sem kellemes. Aki pedig esetleg ismeri az
Iris című életrajzi film sokkoló képsorait, kétszeresen átérzi a probléma megoldhatatlansága miatti tehetetlenséget.
A
kötetben sorra izgalmas, szép, lenyűgöző vagy éppen elborzasztó
novellákat találunk még, de hogy a brazil és a világirodalom
párhuzamosságát érzékeltessem, meg kell említenem, hogy az antológiában
szereplő két utolsó elbeszélés tematikájában, erőszakosságában és
hiperrealizmusában is sokban emlékeztet a transzgresszionális irodalom,
mindenekelőtt
Bret Easton Ellis és
Irina Gyenyezskina kiüresedett kapcsolatokban vergődő alakjainak mocskos, véres, kegyetlen történeteire.
A
kötet külön érdekessége, hogy a szövegek párhuzamosan futnak - a páros
oldalakon portugálul, a páratlanokon pedig magyarul. Így nem csak a
portugálul tudóknak és tanulóknak adnak segítséget, hanem a lelkes
fordításkutatók is rávethetik magukat az egymás mellé helyezett
szövegekre.
José A. Lindgren Alves művelt, de nem a modern
filológia elefántcsonttornyában íródott bevezetője és kiséletrajzai
ráadásként az ismeretlen, feltárandó kultúra útvesztőiben segítenek
eligazodni.
Értékes, érdekes kötet, melyet nem kizárólag a brazil és általában a portugál nyelvű irodalom kedvelőinek ajánlhatok.
A kötetben szereplő elbeszélések:Antônio de Alcântara Machado: Brazil védőirat allegorikus fátyol nélkül
Rachel de Queiroz: Tangerine-Girl
Guimarães Rosa: Párbaj
Antônio Fraga: A nap kulcsa
Clarice Lispector: Boldog születésnapot
Fernando Sabino: A meztelen férfi
Otto Lara Resende: Az elpattant láncszem
Autran Dourado: Három deres halánték
Lygia Fagundes Telles: A szappanbuborék struktúrája
Ignácio de Loyola Brandão: Az ember, aki látta, amint a fiát felzabálja egy gyík
Márcio Souza: Isten útjai
Rubem Fonseca: A behajtó
Adélia Prado: A legnagyobb rejtély
Raduan Nassar: Szikkadt öl
Moacyr Scliar: Kapcs
Dalton Trevisan: Curitiba vámpírja
Márcia Denser: Hell’s Angels
Kapcsolódó hírek:
FGXpress Brazíliában ... Sport -- FGXpress -- Brazil -- sport.fgxpress.com/#/brazil
Brazil hangulatok a színpadon
Indián életképek
Versek Braziliáról