„Lenyűgözött Budapest szépsége és gazdag kulturális öröksége”

Őexcellenciája Gilberto Vergne Saboia, Brazília új nagykövete régivágású diplomata. Elegáns mind megjelenésében, mind beszédében. Nem kérte el előre a kérdéseket, mivel élvezi a spontán interjúk szellemi játszmája
által nyújtott kihívásokat.

                      
       Bár nem akarok konfliktust, aggodalmam jeléül mégis rákérdezek a környezetvédelmi problémák témakörére. A környezet állapotával kapcsolatos aggodalmak a globális figyelemmel egyidőben Brazíliában is megnövekedtek. Az ország természeti kincsei hatalmas veszélyben vannak a szarvasmarhatartás, a mezőgazdaság, az erdőirtás, a bányászat és a betelepülés, az olaj- és gázkitermelés, a túlhalászat és a városok terjeszkedése miatt.

Készített a brazil kormány terveket a környezeti károk megfékezésére?

    – Minket épp annyira aggasztanak ezek az ügyek, mint bárki mást a világon. Ezeket a kérdéseket több nézőpontból is meg kell vizs-
gálni. A természeti kincsek megőrzését tekintve Brazília a legtöbb más országon túltesz. Brazília túlnyomó részét sikerült megvédeni.
Kiállunk a környezetvédelem ügye mellett, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy ekkora, közel 200 milliós népességű országban ki
kell aknáznunk a természetes erőforrásainkat, és nem szabad hagyni, hogy a fejlődés terén igazságtalan okok miatt kössék meg a kezünket.

Aláírtuk a Kiotói Egyezményt. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy az Amazonas vidékén közel 26 millióan laknak. Az ő számukra is elfogadható életkörülményeket kell biztosítanunk, méghozzá úgy, hogy ez a környezetvédelmi célokkal is összeegyeztethető legyen.

Brazília fő exporttermékei közé tartozik a kávé, a szójabab, valamint a repülőgépek, az autók, és az elektromos cikkek. A történelem legnagyobb befektetési csúcsát éljük jelenleg, amivel együtt a pénzemberek új generációja emelkedik fel. Ez a hirtelen növekedés milyen hatással van a brazil társadalomra?

   – A kereskedelmi sikerek jutalma az anya gi bevétel, így növekszik a milliomosok száma. Az elmúlt négy év során sikerült fenntartani a gazdasági növekedést, amivel egyidőben javult a bevételek eloszlása is. A munkaerőpiac növekedésének és a fejlesztéseknek köszönhetően megfordultak a múlt tendenciái. A jobb munkalehetőségek és a szociális támogatások előfeltétele volt egyes oktatási és egészségügyi problémák megoldása.

Ezek a programok biztosítják azt, hogy minden gyermek megkapja a szükséges oltásokat és iskolába járjon. Tervezzük a jó színvonalú oktatás elérhetőségének kibővítését is, minden szinten. Megemeljük a tanárok és az oktatók fizetését.  Összekötjük a gazdasági gyarapodást a társadalmi haladással.

A késő XIX. századtól kezdve Brazília kapui nyitva álltak a bevándorlók előtt. Több, mint 60 különböző nemzet tagjai vándoroltak be az országba. A XX. század elején sokan jöttek Japánból és a Közel- Keletről is. Brazília egyik jellemzője a nemzetiségek keveredése. A legtöbb brazil rendelkezik európai, afrikai és őslakos felmenőkkel. Az egész népesség leírható egyetlen, „brazil” etnikai csoportként, amiben nem különülnek el élesen az egyes etnikumok.

A legtöbb országban társadalmi feszültségeket okoznak az etnikai és vallási különbségek. Igaz ez Brazíliára is?

     – A mi társadalmunk más országokhoz viszonyítva mentes volt az ilyen konfliktusoktól. Az emberek könnyen beilleszkednek. A brazíliai japánok kérdése érdekes. Megünnepeltük a japán bevándorlás 100. évfordulóját.

Néhány japán felmenőkkel rendelkező brazil Japánba ment dolgozni. Kívül-
ről japánoknak tűntek, de brazilokként viselkedtek. Fenntartották a kapcsolataikat Brazíliával, és Japánban idegenként kezelték őket. A japán és a brazil kormánynak együtt kellett dolgoznia a probléma megoldására, és ki kellett bővítenünk a konzuli tevékenységünket.

                                  
       Ahogy már említettük, Brazília lakossága rengeteg népcsoportból és etnikumból származik. A brazilok többsége vissza tudja vezetni a családfáját az ország őslakosaihoz, a portugál telepesekhez vagy az afrikai rabszolgákhoz – akár külön-külön, akár többhöz is, esetleg más etnikumokkal együtt.      

     
    Ön milyen etnikumból származik?     

    – Az igazat megvallva nem végeztünk részletekbe menő kutatásokat. A családom a XVIII. században jött Észak-Olaszországból. A nevem  nem az eredeti családi név, valószínűleg annak az olaszországi régiónak a brazil nevéből származik, ahonnan a család ered. Szerintem anyai ágról némi afrikai vér is van a családban. A brazilok több mint 40%-a vegyes házasságokból származik.

                                                   
       Hol voltak a korábbi állomáshelyei?   
   – Számomra 1968-ban kezdődött a diplomataélet, amikor három évig Washingtonban szolgáltam. Ezután újabb három évre Guatema lába küldtek. Ez volt számomra az igazi latin-amerikai élmény, és ekkor a spanyol nyelvhez is közelebb kerültem. Guatemala gyönyörű ország.
A külföldi kiküldetések után egy időre visszaszokás térni a Külügyminisztériumba. Ezt követően Genfbe mentem, képviselőnek az Állandó ENSZ Misszióba. Öt évet töltöttem itt, mialatt behatóan megismertem az ENSZ intézményeiben zajló munkát. Ezután ismét vissza-
hívtak Brazíliába, de ekkor már az új fővárosba, Brazíliavárosba. Az ezt követő feladataim Washingtonba szólítottak, ahol én voltam a Misszió
Helyettes Vezetője az Amerikai Államok Szervezetében. 1993-ban újra Brazíliába kerültem, majd Genfbe, mint az Állandó Képviselő helyettese. Szociális ügyekkel foglalkoztam, ugyanis Brazília sokkal demokratikusabb ország lett, mint amilyen az 1980-as években volt, és azóta nagyobb befolyásra tett szert az ilyen kérdésekben. Öt évvel később egy időben teljesítettem szolgálatot Stockholmban és Lettországban.

Svédország szintén gyönyörű. Két és fél év múlva visszahívtak, és én lettem az Emberi Jogi Államtitkár. Ebben a munkakörben betekintést
nyertem a korábbi nemzetközi tevékenységeim által érintett területek nemzeti sajátosságaiba. Ezután én lettem a Politikai Főtitkár-helyettes,
majd Hollandia nagyköveteként szolgáltam öt évig. Végül pedig Magyarországra kerültem.”